A H1 az oldal fő címsora, a címhierarchia pedig a H1-H6 elemek egymásba ágyazott rendje, amely megmutatja, melyik szövegrész melyik téma alá tartozik. A HTML-ben ez nem tipográfia, hanem szerkezeti jelölés: a gépek ebből olvassák ki az oldal vázlatát.
Hogyan működik
A böngésző, a keresőrobot és a képernyőolvasó végigfutja a címsorokat, és fejezetekre bontja belőlük a dokumentumot. A H2 a H1 alá tartozik, a H3 a H2 alá. Ha a szint ugrik, a vázlat elromlik.
- H1: miről szól az egész oldal. Egy darab, a fő tartalom elején.
- H2: a fő szakaszok, nagyjából a kérdések szintje.
- H3: a szakaszon belüli részletek.
A méret és a szint két külön dolog. Ha egy szöveg csak nagy és félkövér, az <p> marad, nem címsor.
Miért más ez a generatív keresőknek
Az AI-alapú keresők darabokra vágják az oldalt, és a darabokat külön értékelik. A címsor adja a darab címkéjét: ebből derül ki, mire válasz az alatta lévő bekezdés. Egy pontos H2 után álló tömör válasz sokkal nagyobb eséllyel kerül be egy generált összefoglalóba. Ezt írja le a citálhatóság (idézhetőség) is.
Mikor számít igazán
Hosszú szolgáltatásoldalon, blogcikkben és GYIK-nél a legnagyobb a tét. Rövid kapcsolati oldalon kisebb a hatás, de a hiányzó H1 ott is zavaró jel.
Röviden: egy egyértelmű H1, alatta ugrás nélküli H2/H3 tagolás. Ettől lesz az oldalad géppel is olvasható.