A hreflang egy jelölés, amellyel megmondod a keresőknek, hogy ugyanannak a tartalomnak milyen nyelvi vagy országos változatai léteznek, és melyik változat kinek szól. Nem fordítja le az oldalt, és nem irányít át senkit: csak összekapcsolja az egymásnak megfelelő URL-eket.
Hogyan működik
Minden változat felsorolja az összes többit, saját magát is beleértve. A jelölés két részből áll: a nyelv kódja kötelező (hu, en, de), az ország kódja opcionális (en-GB, de-AT). A sorrend fix, a nyelv jön előre. Az x-default azt az URL-t jelöli, ahová a nem lefedett nyelvű látogató kerüljön.
A kapcsolatnak kölcsönösnek kell lennie. Ha a magyar oldal hivatkozik az angolra, de az angol nem hivatkozik vissza, a keresők figyelmen kívül hagyják a párt. A riportokban ez a leggyakoribb hreflang-hiba: a jelölés ott van, de féloldalas.
Mi a viszonya a canonicalhoz
A kettő nem helyettesíti egymást. A kanonikus cím azt dönti el, melyik URL képviseli az adott változatot, a hreflang pedig azt, hogy a változatok hogyan kapcsolódnak. Minden nyelvi verzió canonicalja önmagára mutasson. Ha a német oldal canonicalja a magyarra mutat, a hreflang hatástalan lesz.
A hreflang egy másik problémát is kezel: a majdnem azonos, csak nyelvben eltérő oldalak könnyen duplikált tartalomnak tűnnek. Az en-US és en-GB verzió gyakran 95%-ban egyezik. A jelölés megmondja, hogy ez szándékos.
Mikor számít igazán
Akkor, ha ugyanaz a tartalom több URL-en, több nyelven vagy több piacra elérhető. Egynyelvű oldalon a hreflangnak nincs dolga, ott a lang attribútum (nyelvi jelölés) önmagában elég. A generatív keresők és az AI-crawlerek (GPTBot, ClaudeBot, PerplexityBot és társaik) a hreflangot kevéssé használják, ők inkább az oldal nyelvéből és a szövegből dolgoznak.
Röviden: a hreflang nem rangsoroló tényező, hanem egy térkép arról, melyik változatot kinek mutassák.